NÉPMŰVÉSZET

 A hímzés kezdeti formája 19. század utolsó harmadában még kevés színt használt (fehér, fekete, majd piros és kék). A hímzés leggyakrabban töltött varrással és a lyukhímzéssel készült. Az alkalmazott motívumok még kevésbé voltak naturálisak. Először a háztartások textilféleségein, majd a ruházat különféle darabjain jelentek meg. Ezek voltak az úgynevezett öregvarrások.

 A színtartó színes fonalak megjelenése idején, a 20. század húszas éveiben színesedett meg a kalocsai hímzés. A felhasznált fonalak színeinek meghatározására sajátos színneveket használtak. A piros és árnyalatai: tulipiros, csertőipiros, paprikapiros, lángszín, borszín. A sárga és árnyalatai: ribasárga, kénsárga, írígysárga. A kék és árnyalatai: hupikék, vadgalambkék, bársonkék, gálickék, égszínkék stb. Már kézi és gépi varrást használtak. 

Kézzel varrták a színes fonallal a virágmotívumokat, géppel készült a térkitöltő elemek áttört hímzése, az úgynevezett riselin varrás. A hímzés egyre erőteljesebben jelent meg a kalocsai viseleten, elsősorban a női viseleten is. A kalocsai női viselet sokszoknyás rövid viselet volt. Egy-egy szoknya néha 5-6 méter anyagból készült. Az alsószoknyák száma 2-4 között mozgott, régebben előfordult 8-12 szoknya is. Színesen hímzettek voltak a különféle fejdíszek: fityula , fékötő és a mellényszerű pruszlik különböző formái. Csipkével vagy lyukvarrással díszítették az egyes fehérneműket, az ingvállakat és az alsószoknyákat. A kabátféle ujjasok: a viganér és a rékli , stb. valamint a téli felső ruházat: a duci , a kiskabát stb. általában olcsóbb vagy drágább gyári anyagból készültek és egyszerűbb hímzéssel és lyukvarrással díszítették.